Nyugati filozófia

A nyugati filozófia a filozófiai gondolkodásnak a nyugati fejlődésére utal, megkülönböztetve az arab vagy a keleti filozófiától vagy más, több nép és kultúra körében megfigyelhető változatos irányzattól.

A kifejezés új keletű, és a nyugati világ filozófiai gondolkodására utal, annak görög gyökereitől kezdve,^[1] miközben később lefedi a világ jelentős részét, beleértve Észak-Amerikát és Ausztráliát is.

A nyugati filozófia a mai értelemben a filozófia két mai hagyományát jelöli: analitikus filozófia és kontinentális filozófia.^[2]

Lásd még: görög filozófia

Lásd még: hellenisztikus filozófia

Lásd még: sztoikus filozófia

Lásd még: preszókratikus filozófia

Lásd még: epikureizmus

Lásd még: újplatonizmus

Bővebben: középkori filozófia

Lásd még: patrisztika

Lásd még: skolasztikus filozófia

• a reneszánsz filozófia (wd) amely átmenetet jelent a középkor és az újkor között. A skolasztikus filozófiát követi és megelőzi a modern filozófiát.

• a modern filozófia (wd) amely a 15. és 18. század között fejlődött ki Nyugaton
• Racionalizmus (Descartes, Spinoza, Leibniz)
  • Empirizmus (Hobbes, Locke, George Berkeley, Hume)
  • Francia felvilágosodás (Pascal, Voltaire, Montesquieu, Rousseau)
• Német idealizmus (Kant, Schelling, Hegel, Fichte)
• Marxizmus (Marx, Engels)

• a kortárs filozófia (wd) a nyugati filozófia történetének mai korszaka, amely a 20. század elején kezdődött, a tudományág professzionalizálódásával és az analitikus és kontinentális filozófia térnyerésével. ^[3]
• Pozitivizmus (Comte, Spencer)
• Egzisztencializmus (Kierkegaard, Dosztojevszkij, Heidegger, Karl Jaspers, Sartre)
• Analitikus filozófia (Frege, Russell, Wittgenstein, Carnap)
• Fenomenológia (Husserl, Maurice Merleau-Ponty)
• Posztmodern filozófia (Derrida, Baudrillard , Lyotard)
• Pragmatizmus (William James, John Dewey, W.V.O. Quine, Richard Rorty)