Tung Csung-su
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Tung Csung-su (Dong Zhongshu) | |
Született | i. e. 179 Kuangcsuan (Guangchuan) (廣川) (mai Hengsuj (Hengshui) (衡水), Hopej (Hebei)) |
Elhunyt | i. e. 104 Hszian |
Állampolgársága | Nyugati Han-korszak[1] |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Tomb of Dong Zhongshu |
Filozófusi pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Kínai filozófia Ókori filozófia | |
Iskola/Irányzat | Kínai filozófia, Konfucianizmus |
Érdeklődés | etika, szociálfilozófia, politikafilozófia |
Akik hatottak rá | Konfuciusz |
Fontosabb művei | Csun-csiu fan-lu |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tung Csung-su (Dong Zhongshu) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Tung Csung-su | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 董仲舒 |
Egyszerűsített kínai | 董仲舒 |
Mandarin pinjin | Dǒng Zhòngshū |
Wade–Giles | Tung Chung-shu |
Konfucianizmus |
---|
Kínai filozófia |
taoizmus · legizmus |
A konfuciánus kánon |
Négy könyv · Öt klasszikus |
Konfuciánus filozófusok |
Konfuciusz · Menciusz · Hszün-ce · Tung Csung-su |
Neokonfucianizmus |
Han Jü · Li Ao · Csou Tun-ji · Sao Jung · Csang Caj · Cseng Hao · Cseng Ji · Csu Hszi · Vang Jang-ming |
Kapcsolódó fogalmak |
Sablon:Konfucianizmus
|
Tung Csung-su (Dong Zhongshu) kiemelkedő, jelentős konfuciánus filozófus a Keleti Han-dinasztia idején, az i. e. 2. évszázadban.
Élete
Tung Csung-su (Dong Zhongshu) életrajza A történetíró feljegyzéseinek 121. és a Han su (Han shu) 56. fejezetében található. Habár Sze-ma Csien (Sima Qian) bizonyos szempontból mestereként tekintett Tung Csung-su (Dong Zhongshu)ra, mégis csak egy viszonylag rövid életrajzot közöl róla, a Han su (Han shu) szerzője, Pan Ku (Ban Gu) részletesebb leírásából azonban már egyértelműen kiderül Tung Csung-su (Dong Zhongshu) szélesebb körű elismertsége.[2]
Han Csing (Han Jing) császár (漢景帝; uralk. i. e. 157–141) és Han Vu (Han Wu) császár (漢武帝; uralk. i. e. 141–87) udvarában tevékenykedett tudósként. A Tavaszok és őszök krónikájához írt három kommentár közül a Kung-jang csuan (Gongyang zhuan) (《公羊傳》) kommentár értelmezésében tűnt ki, és ezen érdemeiért adományozta neki Han Csing (Han Jing) császár az „udvari akadémikus” (po-si (boshi) 博士) címet.[3]
Az előadásait állítólag egy függöny mögött tartotta, így sokan nem is láthatták személyesen a mestert, hanem kizárólag a közelebbi tanítványaitól tanulhattak. Han Vu (Han Wu) császár idején Hu-vu Ce-tu (Huwu Zidu)val (胡毋子都) együtt volt az udvar Tavaszok és őszök krónikájának értelmező specialistája. Han Vu (Han Wu) császár felhívást intézett az országban élő írástudókhoz, így született meg Tung Csung-su (Dong Zhongshu)nak az Ember és az Ég kapcsolatáról szóló három beadványa (szan cö (san ce) 三策), melyek nevét ismertté tették.[4]
A császár egy rövidebb időre kinevezte Csiang-tu (Jiangdu) (江都) vezetőjévé, ahol egyebek között állítólag esőidéző és esőmegállító szertartásokat mutatott be. I. e. 130-ban Csang’an (Chang’an)ban lett császári tanácsadó (csung ta-fu (zhong dafu) 中大夫). A következő években Tung Csung-su (Dong Zhongshu) a klasszikus művek és a rítusok kiváló ismerete mellett számos konkrét tanáccsal segítette a belügyeket és külkapcsolatok igazgatását (pl. a só és a vas túlzott állami monopóliumáról, vagy a hsziungnu (xiongnu)kkal való békés viszony kialakításáról alkotott véleményével). Habár Tung Csung-su (Dong Zhongshu) alapvetően egész életében tudós és író maradt, mégis a későbbi kínai hagyomány szerint senki sem játszott olyan fontos szerepet a Han-kori és a későbbi Kína megteremtésében, a Nagy Akadémia (Taj-hszüe (Taixue) 太學) létrehozásában, a vizsgarendszer bevezetésében, a klasszikus könyvek központivá tételében, mint Tung Csung-su (Dong Zhongshu). Sokan vélik úgy, nagy részben neki köszönhető, hogy a konfucianizmus lett Kína állami ideológiája.[5]
Fő műve és filozófiája
Bővebben: Csun-csiu fan-lu |
Tung Csung-su (Dong Zhongshu) fő műve a Csun-csiu fan-lu (Chunqiu fanlu) (《春秋繁露》), vagyis a „Tavaszok és őszök gyöngysora”, mely egyrészt a Tavaszok és őszök krónikájának a Kung-jang (Gongyang)-féle kommentáron keresztüli értelmezése, másrészt a jin–jang (yin–yang) és az öt elem tanával való megerősítése. Sokan úgy tekintenek erre a műre, mint az i. e. 134-ben uralkodóvá váló ortodox konfuciánus doktrína legteljesebb összefoglalására.[6]
A mű szerzője tanításait elsősorban a jin–jang (yin–yang) iskola és a konfuciánusok elképzeléseire alapozta, ugyanakkor mindent elkövetett, hogy a többi iskola (legisták, motisták, taoisták) világképét összhangba hozza a sajátjával. Így például a törvényes büntetés mint a jin (yin) princípiuma (legista), az Ég akarata (motista), a tao (dao) elképzelése (taoista) mind ezt a tendenciát tükrözi, tehát legista és taoista elemekkel elegyítette a konfucianizmust. Kidolgozta a „három kötelék” (uralkodó–alattvaló, apa–gyermek, férj–feleség) elvét, a történelmet pedig három periódus (fekete, fehér, vörös) ciklikus mozgásaként fogta fel. Az ember és a császár kötelessége a rítusok és az áldozatok (elsősorban a csiao (jiao) 郊) bemutatása, mivel ezek az Ég akaratát és útját fejezik ki. Külön részek foglalkoznak az esőszertartással, melyet megfosztva sámánisztikus tartalmától, kizárólag a jin–jang (yin–yang) elv alapján magyaráz.[7]
Úgy tűnik, hogy nagy részben Tung Csung-su (Dong Zhongshu) volt az, akinek a vizsgarendszer hivatalos bevezetése, illetve az öt kanonikus mű tanulmányozására létrejött Császári Akadémia (i. e. 124), illetve e művek kötelezővé tétele köszönhető. Ez a konfuciánus kánon és a vizsgarendszer nagymértékben meghatározta Kína későbbi történelmét.[8]
Megjegyzések
Jegyzetek
- ↑ China Biographical Database (angol és kínai nyelven)
- ↑ Kósa 2013. 107. o.
- ↑ Kósa 2013. 106. o.
- ↑ Kósa 2013. 106. o.
- ↑ Kósa 2013. 106., 107. o.
- ↑ Kósa 2013. 107. o.
- ↑ Kósa 2013. 109., 110. o.
- ↑ Kósa 2013. 118. o.
Irodalom
- ↑ Fung 2003: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
- ↑ Kósa 2013: Kósa Gábor: „Dong Zhongshu”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013: 106–118. ISBN 978-963-284-374-2
Kapcsolódó szócikkek
- Ókorportál
- Kína-portál